A történettudomány információs folyamatokat középpontba állító irányzatának, az információtörténelemnek erős szegedi iskolája formálódik 2011 óta, amikor is a Szegedi Tudományegyetem TÁMOP-4.2.1.B-09/1 Kutatóegyetemi Kiválósági Központ programja információs társadalom alprogramjának keretében megalakult a Szegedi Információtörténeti Műhely, amely több sikeres szakmai rendezvény mellett az Aetas című folyóirat 2012/4-es információtörténeti tematikus számának összeállításában is jeleskedett.

Az információépítészet kérdéseit középpontba állító 2012 tavaszi műhely-konferencia után idén az egyik legősibb mesterséggel foglalkozó önálló történeti diszciplínával, az orvostörténelemmel közös lehetséges területeket és témaköröket vizsgálták szegedi, budapesti és egri kutatók. A Szent-Györgyi Albert Agora Informatóriuma adott otthont október 3-án a fórumnak, mely ebben a tárgykörben a világ első szakmai rendezvényének számított. Az eseményt Réthelyi Miklós orvosprofesszor, a magyar UNESCO-bizottság elnöke nyitotta meg. (Az orvoslás valóban nagyon korán vált önálló történettudományi területté: épp az egyik előadásból tudhattuk meg, hogy a világon az első professzúrára kifejezetten orvostörténeti profillal 1836-ban, éppen Magyarországon, a Pesti Tudományegyetemen került sor: a 32 éves Schoepf-Merei Ágoston rendkívüli tanárrá való kinevezésével.)

A konferencia számos érdekes előadása közül kiemelkedett Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatójának nagy ívű áttekintése arról, milyen ismeretelméleti erőtérben alakultak ki és fejlődtek az orvostörténeti gyűjtemények. Krász Lilla (ELTE BTK) a 18. század utolsó harmadában intézményesedő egészségügyi adattermelés sajátosságait mutatta be, Forrai Judit (SOTE) a nemi betegségekre vonatkozó tudás történeti útját tekintette át. Hunyadi Zsolt (SZTE BTK) számos mítoszt oszlatott el a muszlim orvosi ismeretek átvételének jelentőségéről a keresztes hadjáratok idején, illetve az „ispotályok” téves azonosításáról kórházként. Verók Attila (Eszterházy Károly Főiskola) egy erdélyi szász orvos hagyatékából származó, újonnan előkerült szenzációs orvosi könyvjegyzéket mutatott be, a legnagyobbat, amelyet a 17-18. század fordulójáról ismerünk.

Az SZTE tehetséges történész PhD-hallgatói (Rábai Krisztina, Maléth Ágnes, Bartha Annamária) az orvosi levelezés (részben középkori távorvoslásnak és távgyógyításnak minősíthető) emlékeiről, a pestis sújtotta Avignonról szóló szemtanúi tudósításról meséltek, illetve a Károly Róbert egészségére vonatkozó szórványadatok felhasználásával próbálták rekonstruálni nemcsak a király betegségtörténetét, hanem az arról szóló hírek szerepét is az információáramlásban. Az orvosi-egészségügyi ismeretek terjesztésének újkorban felértékelődő gyakorlatáról két előadás hangzott el. Hegyi Ádám (SZTE BTK) a külföldön (esetünkben: Bázelben) a 18. században készült disszertációk a hazai orvostársadalom ismereteinek alakításában játszott szerepéről beszélt, Bozó Bence Péter (ELTE BTK) az ivóvíz védelmének megjelenését elemezte a dualizmuskori egészség- és járványügyi ismeretterjesztő kiadványokban.

A hasonló szakmai találkozókon általában kevés idő jut arra, hogy az eredményeket és a nyitva maradt kérdéseket alaposan meg lehessen tárgyalni, de ezúttal bőven akadt idő arra, hogy a szekciók végén élénk eszmecserére kerülhessen sor. A műhelymunka minden bizonnyal folytatódik: az előadások szöveges változatai várhatóan önálló tanulmánykötetben jelennek meg.

SZTEinfo