Vajsenbek Péter az SZTE BTK harmadéves magyar-történelem tanári szakos hallgatója.

21 éves.

Verseit a Helikon, a Hévíz és a Tiszatáj folyóiratok közölték.

2017-ben az SZTE Kulturális Iroda által kiírt Egyetemi Verspályázaton első helyezett lett.

Fölötte

A gyomrom belváros.

A vesém panelház.

A tüdőm hipermarket.

A csontom vasbeton.

Az ereim az utcák, csordogálok.

A bőröm az ég.

Éjszaka fuldoklok.

Virraszt

a közvilágítás fölött

egy láthatatlan felhő.

Piszkosfehér

Akármikor kifordulhatnak alólam a sínek.

Ez nem az a megálló,

ahol le kellett volna szállnom.

Átnevezték és én még nem

jegyeztem meg az új nevét.

Jobban kellene figyelni. Glattfelder Gyula

tér, Szent György tér, Brüsszeli

körút. Erre még nem jártam.

Ez nem nyár csak már

rövidnadrágban fázom éjjelente. Valahogy idejutottam.

Fél óra hazasétálni. Választhatok, hogy

a volt gimnáziumom vagy a

vele szemben lévő ledózerolt temető

oldalán megyek. Fél éve ez

az otthon. Hazakísér a közvilágítás.

Átkelőknél lámpa berreg a vakoknak.

Ez nem szerelem csak elveszettség,

és félelem az egyedülléttől. Menekülés.

Csak vigyen az út, majd

max megfordulok. Még egy sör,

még egy cigi. Hajnalok a

szemem alatt. Másnapos reggeleken átszűrődik

a valóság. Rossz a szigetelőanyag.

Piszkosfehér hungarocell, ami könnyen törik.

(Helikon, 2017/18.)