1990-ben született Szolnokon.
Nappal bölcsész, éjszaka pultos.
Kézikönyve szerint a programszervező és moderátor üzemmódok közül lehet választani mostanában.
Egyetlen táj
Már nem érinthetlek meg úgy,
ahogyan azt az alkarok fenyvesei tették.
Az aljnövényzetbe ejtett buzogány,
és a telepes, aki a hegyen lelt oltalomra egykor,
ismét értéktelen és nomád.
Mert sérthetetlen lett a tested, vagyis: magánterület.
Az állandó együttlét végül így kényszeríti
földre a szeretkezőket –
biztonságos, de különálló ösvényt tapos
az éjjeli gyantaforrások közé.
Hogyan nézhettem túrajelzésnek
a sértődés nyomait? Kérget összetéveszteni
puha tenyérrel miféle önkényes viszony?
Mint mutatóujjak, olyanok
ezek a lassú széttartásról árulkodó ágak,
melyek a szerelem éghajlatváltozását
magyarázzák épp, azt hiszem.
Okokat keresni, persze, felesleges vereség.
Annyi, mint egy szándékosan kihelyezett
medvecsapdára rákérdezni:
ki felejtette itt ezt a gyámoltalanul
heverő szünetjelet?
A káosz monológja tehát félreérthetetlen:
egyetlen táj leírása létezik csak,
amelyhez nem lehetsz sosem analfabéta.
Azé, ahonnan kitiltottak téged.
Vagy azé, ahová most, arcodon a tűlevelek
szomorúságával, sötéten beléptél.