107-es terem (6720 Szeged, Egyetem u. 2. BTK, földszint, portától jobbra), 18:25 - 18:50

Előadásom a keleti magyarok lakóhelyeit, megtelepülésük időpontját és ennek őstörténeti tanulságait tárgyalja. Ezek ismerete igen fontos a korai magyar életmód, harcmodor és népalakulás megismeréséhez.

Nem kizárólag a tudományos kutatás érdeklődik a keleten maradt magyarok problémája iránt, de a magyar múlt iránt érdeklődők széles körét is foglalkoztatja a kérdés. Hány magyar csoport maradhatott a Kárpátoktól keletre? Milyen okból maradhattak a korábbi szállásokon? Milyen segítséget nyújthatnak a róluk megszerzett ismeretek az „őshazák”, a magyarság korábbi lakóhelyeinek megismeréséhez? A Volga melyik partján élhettek Julianus magyarjai? Hogyan lehettek a mordvinok, oroszok, volgai bolgárok szomszédai is? Azonosak-e a Don-Oka-Volga között élt mozsarokkal és mescser-miserekkel? Jugria lehetett-e a keleti magyarok lakóhelye? Miért nem nevezte Julianus baskírnak a volgai magyarokat? Plano Carpini és Rubruk miért azonosította őket? A mongol-kori muszlim szerzők miért azonosítják őket, a Mongolok Titkos Története miért nem? Lehetett magyar a volgai bolgár szuvar/szavar törzse? Miért keresték először a Kaukázus északi előterében a keleti magyarokat a domonkosok? A DAI „Perzsia felé” lokalizációja a Kaukázusra vagy a Volga-vidékre érthető-e? Élhettek magyarok a Kuma-vidéki Madžar város környékén? Hol élhetett a magyar királyok családjába tartozó Jeretamir és népe (1329)? Miért gyalogolt Julianus és társa 37 napig a sivatagban, ha nem az Ottó által megtalált magyarokat kereste? Levedi Álmos idősebb kortársa volt. Hogyan magyarázható a kaukázusi sevordik 750 körüli feltűnése? A DAI adata a két magyar csoport 10. századi kapcsolattartásáról összefügghet-e Julianus magyarjainak ismereteivel a keleti magyarokról? A volgai és a dunai csoport etnikai azonosságára utal közös magyar nevük, a sevordikat miért nem nevezik a források magyarnak?

Előadó:

Juhász Péter

2003-2007 között az egri Eszterházy Károly Főiskolán bölcsész egyetemi alapképzésen végeztem tanulmányaimat.

2007-ben történészként kiváló minősítéssel záróvizsgáztam. Kutatási területem a Kárpát-medence 6-9. századi története és a 9-10. századi magyar történet. 2014 óta az SZTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója vagyok. Húsz tudományos konferencián szerepeltem előadással, tizennégy tudományos publikációm jelent meg, négy további pedig megjelenés alatt, illetve előtt áll. Előadásaimban, publikációimban a magyar őstörténet számos izgalmas kérdésével foglalkoztam. Szóltam a magyar-baskír kapcsolat történeti hátteréről, a 9-10. századi magyarság életmódjáról, a 9. századi magyarság lakóhelyeinek, Levedianak és Atelkuzunek időrendjéről és földrajzi helyéről. Vizsgáltam a honfoglaláshoz vezető besenyő támadás forrásainak hitelességét is. Két alkalommal is foglalkoztam a morva problémával, Morávia földrajzi helyéről az egykorú kútfők és modern érzelmek viszonyát bemutatva, majd a morvák és a honfoglaló magyarok viszonyáról szólva. Feldolgoztam a honfoglalók létszámára vonatkozó forrásadatainkat, és a 9-10. századi magyar fejedelmekről meglévő ismereteinket. Különleges téma a magyar–szláv együttélés vizsgálata a kora Árpád-kori helynevek tükrében, amely a helynevek történeti felhasználhatóságának örökzöld témáját veti górcső alá. Szintén érdekes szakmai problémaként foglalkoztam egykorú fontos forrásunk, a De Administrando Imperio magyarokra vonatkozó 38. fejezete időviszonyaival is. Külön tanulmányban vizsgáltam az Árpádok trónöröklési rendjét. Jelenleg is több fontos témán dolgozom, így például a magyar nomád államiságot és az Anonymus-kérdést vizsgálom.