Brandl Gergely

A magyarországi boszorkányság történetének kutatása jelentős hagyományra tekint vissza, és az ismert, átfogó adatbázisok utolsó adatai szerint jelenleg több mint 2300 a mágiához és a boszorkánysághoz köthető különböző típusú bírósági eljárásnak a száma. Ezen eljárások közül némileg kiemelkedik a nagy szegedi boszorkányper (1728–1729), amely nemcsak a legnagyobb hazai boszorkányper (a perbefogottak és halálra ítéltek száma alapján), hanem egyike a legjobban dokumentált eseteknek is. Ezáltal megkérdőjelezhetetlen, hogy a 18. század első felének egyik legismertebb büntetőperévé vált. Előadásom a teljes kutatási terület egy szűk kérdését mutatja be röviden, így arra koncentrál, hogyan vizsgálható egy történeti per esetében a jogszerűség és annak milyen megítélése lehet a korabeli környezetben. Így előszőr röviden felvázolom, miért fontos górcső alá venni a korabeli eljárásjogi, jogforrástani és szokásjogi kérdéseket, majd a perek korabeli visszhangjának néhány esetét vizsgálom, végül pedig igyekszem magyarázattal szolgálni a „nagy per” jogszerűségének ellentmondásos megítélésére.