Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

El­jött a tél

Fe­hér gyap­jú alatt re­meg a föld,
Itt-ott fa­gyott, mély­bar­na láb­nyom lát­szik,
Vagy csak a né­ma, da­cos avar.

Mint egy büsz­ke vén­lány gör­csös ke­ze
Kap­nak be­le a hű­vös, sző­ke fény­be
Az er­dő csu­pasz ágai.

Az ól­ba csap­zott a szal­ma,
A lá­bas­ban meg­fagy a víz,
Ku­tyánk, ha szom­jas, hát ha­vat eszik!

Hát el­jött a tél; s a ne­héz fagy
Bí­bor­ra csí­pi ar­co­dat. S, mint a böjt,
Las­san fel­old­ja el­mé­lyült rán­ca­id,
Hogy új mo­sol­­lyal kö­szöntsd a ta­vaszt!