Sade, Casanova et al. Kovács Ilona (1948-2024) emlékére

A Francia Tanszék kollektívája mély megrendüléssel értesült Kovács Ilona Faludi-díjas irodalomtörténész, a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének kitüntetettje, a Szegedi Tudományegyetem Francia Tanszékének címzetes egyetemi tanára, műfordító, a 18-19. századi francia irodalom szakértője 2024. március 17-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról.

Ilonka (ahogy barátai, kollégái, de még tisztelői is emlegették és szólították) már érett kutatóként, az irodalomtudomány kandidátusaként, az MTA Irodalomtudományi Intézetében és több budapesti felsőoktatási intézményben végzett munkát követően 1995-ben, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékét vezető Penke Olga hívására került Szegedre, előbb félállású, majd teljes munkaidőben foglalkoztatott docensként, s maradt e közösség része formálisan a 2013-ban történt nyugdíjba vonulásáig, ténylegesen azonban haláláig. Itt teljesedett ki oktatói és kutatói tevékenysége, az utánpótlás-nevelés iránt érzett elkötelezettsége. Fontos szerepet vállalt a máig működő francia irodalmi doktori program létrehozásában, és itt habilitált irodalomtudományból 2006-ban. Emellett itt alakult ki az a tanítványi kör, mely magáévá tette elveit, profitált tudásából, segítőkészségéből, s ennek tárgyi bizonyítékait is szolgáltatta diákköri dolgozatok, szakdolgozatok, doktori értekezések formájában. Ez az újfajta inspiráció szerencsésen találkozott Ilonka sokrétű, sokszor a kánonból kilépő érdeklődésével. A 18. századi francia irodalom „bevett” tematikái mellett szívesen kalandozott hallgatóival akkori szemmel „sikamlósnak” tekintett területeken, legyen szó Vivant Denon Point de lendemain című kisregényéről elsőéves irodalmi szövegolvasáson, az intim műfajokról, Challe, Sade, Casanova vagy a libertinus szerzők műveiről a doktori szemináriumokon. Casanova esetében különösen jelentős a kutatói-oktatói eredmény: Kovács Ilonának döntő szerepe volt abban, hogy a franciául író velencei kalandor élete és munkássága Magyarországon is bevett kutatási téma lett. Az utóbbi évek-évtizedek egyik nagy eredményének tekinthetjük, hogy az Histoire de ma vie számunkra is komoly kultúrtörténeti dokumentummá, Casanova pedig a tizennyolcadik századi a Európa fontos szemtanújává vált.

2001-ből kelt – hitvallásnak is beillő - szakmai önéletrajzában a következőképpen foglalta össze pályaképét: „A tanítást és a kutatást tekintem élethivatásomnak, de a műfordítással is komolyan foglalkozom.” Olyannyira komolyan, hogy a 18-19. századi francia irodalomból általa magyarra átültetett művek felsorolása gyakorlatilag egy komplett fordítói életművel ér fel.

A sors úgy akarta, hogy az életmű lezáruljon, de Ilonka művei, fordításai velünk maradnak – belőlük, általuk szól hozzánk.

Szász Géza