Pipás Pista, az átokházi hóhér az egyetemen is „bemutatkozott”

Bubryák István Pipás Pista és társai című dokumentumfilmjét láthatták az elmúlt héten a szegedi egyetem bölcsészkarán a hallgatók. Az átokházi hóhér történetét a rendező, forgatókönyvíró és riporter könyvben is feldolgozta.

pipaspista_portre_somogyiktarAz 1920-as, ’30-as évekbe kalauzolta el a Szegedi Tudományegyetem hallgatóit Bubryák István a jubiláló kommunikáció szak múlt heti rendezvényén. Az Egyetemi Tavaszon vetítéssel egybekötött közönségtalálkozón beszélt az átokházi hóhér történetéről. Pipás Pista, azaz Rieger Pálné, született Fődi Viktória tetteiről már megemlékeztek a színpadon és a múzeumban, több könyv íródott róla, miközben a sajtó is számtalan alkalommal publikált a nadrágot húzó férjgyilkosról. Bubryák István rendező, forgatókönyvíró és riporter 1983-as dokumentumfilmje után most papírra vetette a Pipás-ügy részeseinek és szemtanúinak gondolatait.

 

– Bűnös volt, gyilkos volt, de tetteit a kor és társadalma determinálta – vallotta a filmes Pipásról. Nem véletlen ez beszélgetőtársa, Balog József, az SZTE média tanszék rádiós szakirányvezetője szerint sem. Kettejük eszmefuttatásából ugyanis kibontakozott: a parasztvilág férfi-nő szerepeit megkérdőjelező világháború komoly feszültségeket szült, megváltoztatta az emberek életét. – Az emancipációért küzdő 20. századi nőalak, azaz Pipás Pista a leghangsúlyosabb a dokumentumfilmben, aki férfimunkát végzett, nadrágban járt, és dohányzott. Eközben a két, általa meggyilkolt férj képében a kor férfiprototípusai is megjelennek. Míg az egyik a nejét verő „dúvad” volt, addig a másik egy „kis güzü”, aki nem adott pénzt a lukas markú asszonyának – jellemezte a visszaemlékezésekből kibontakozó alakokat Bubryák István.

 

A filmben nem akartak ítéletet mondani

pipaspista_mfm_kepEmber Judit jegyzi az átokházi hóhér történetét feldolgozó dokumentumfilmet. A Balázs Béla-díjas rendező annak ellenére tett eleget Bubryák István felkérésének, hogy úgy gondolta, „egy szó sem igaz” a történetből. Majd ez lett az egyetlen filmje, amelyet nem tiltottak be: Pipás Pista és társai című munka még 1983-ban elkészült, így élő szemtanúk, rokonok és az ügy több érintettje is megszólal benne. Rendőrök, szomszédok, gyermekek s unokák elevenítették fel a valós gyilkosságok történetét.

 

– Úgy kezdtek el beszélni az emberek a kamera előtt, mintha ott lettek volna. Visszacsúsztak az időben, és nagyon pontosan mesélték el a történetet pedig többen kisgyermekként élték meg a Pipással való találkozást – fogalmazott Bubryák István. A forgatásra így emlékezett vissza a film ötletgazdája: – Nem beszéltethettük direkt a megszólalókat, ezért az interjúk készítésekor nem is említettük Pipás nevét. Nem akartunk ítéletet mondani, mint ahogy ítéletet mondatni sem. Egy történet felelevenítése volt a cél.

 

Így került a vászonra számtalan egyéni sors mellett a férjgyilkosságok egyre variálódó története, amellyel Ember Judit „az év dokumentumfilm rendezője” címet is elnyerte.

 

A tanyavilág suttogott – könyv is született Pipásról

Az ötletgazda Bubryák István azonban a dokumentumregény műfajában szintén feldolgozta az átokházi gyilkosságok történetét, hiszen a filmbe nem kerülhetett be a megszólalók minden emléke és gondolata. Idén készült el a PIPÁS PISTA talán IGAZ TÖRTÉNETE című könyv, amely a filmben elhangzó interjúk mellett a szerző kiegészítéseit, megjegyzéseit is tartalmazza – csakúgy, mint egy forgatókönyv. – Én nem vagyok író, ezért lett a műfaja „dokupróza”. Mielőtt a film vagy a szöveg ötlete jött volna, Szabó László ’68-as Bűnügyi múzeum című kötetével foglalkoztam, és azt hittem, minden szava igaz – emlékezett vissza Bubryák István. – Később kiderült, hogy a tanyavilág suttog, s dokumentumfilmesként rájöttem, ennél szegedibb történet nincs is.


Kiss Tímea

 

SZTE-s tanszékvezető Átokházán

A szegedi Móra Ferenc Múzeum sem hagyta figyelmen kívül a tanyavilág történéseit. Az év elején Pipás Pista – Az átokházi hóhér című tárlatot láthatták az érdeklődők, amelynek életre hívásában az SZTE nyugalmazott oktatója is kivette a részét. Juhász Antal professzor, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszék egykori vezetője fotográfiáival gazdagította a tárlatot. Góré, kocsiszín, nádtetős ház és tanyaudvar mutatja be a ’20-as, ’30-as évekbeli miliőt, pásztorok és cselédek jelennek meg a képeken. Fontos elemei ezek a tárlatnak, hiszen kevés tárgy állt a kiállítók rendelkezésére az átokházi hóhértól. Azonban Juhász Antal Átokháza – Egy tanyasor települése és közösségi élete című tudományos munkája is hozzájárult Pipás Pista tetteinek felelevenítéséhez. – Csak a szociográfiában elhelyezve érthető meg a történet, ugyanis Átokháza saját „mikroklímával” rendelkezett, ahova nehezen ért el a törvény keze – magyarázta Veszelka Attila író, aki maga is feldolgozta a férfiruhába bújt hóhér történetét.

 

 

 

Dokumentumfilmen az egyetemi színház is
Bubryák István a színházbarátoknak is kedvezett már. 2011-ben mutatták be Legenda – A szegedi diák-Hamlet története című dokumentumfilmjét, amely a Szegedi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) történetét, valamint a fiatal alkotópár, ifj. Horváth István és Tóth Kata öngyilkosságát dolgozza fel. Különlegesség, hogy a társulat, valamint a fiatalok sikerében nagy szerepet játszott az 1941-es évben Szent-Györgyi Albert egykori rektor, akkor már Nobel-díjas magyar tudós.

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

boritokep__12_

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Pszichológiai Intézete ügyvivő szakértő/intézeti ügyintéző munkatársat keres, határozatlan idejű munkaviszonyra.


Jelentkezési határidő: 2024. április 10. (szerda)