irodalmi_konf_kiemelt_nagy

Tudományos konferencia a felvilágosodás előzményeiről

A magyar irodalom és művelődéstörténet korai évszázadaival foglalkozó kutatók konferenciájának adott otthont 2015. május 28-30. között a Szegedi Tudományegyetem.

A Reneszánsz ülésszakok 1970-ben kezdődő sorozata ismét Szegedre érkezett. 2015. május 28-30. között rendezték meg a Szegedi Tudományegyetem József Attila tanulmányi és Információs Központjában A FELVILÁGOSODÁS ELŐZMÉNYEI ERDÉLYBEN ÉS MAGYARORSZÁGON 1650–1750 című tudományos tanácskozást.

 

 

Tudomány a sokszínűség jegyében


A konferencia 13 rendezőjét is köszöntötte Bartók István, az MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos titkára.


A szinte 3 napon át tartó szegedi tanácskozás életre hívója volt: a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, az Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya (Budapest), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet (Budapest), a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszék, a Pécsi Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézet (Budapest), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Intézet (Piliscsaba), a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom Tanszék (Kolozsvár), a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Szeged), illetve Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata.


A szervezők nevében Balázs Mihály professzor (SZTE Magyar Irodalmi Tanszék) szólt az egybegyűltekhez.


„A világot a kultúra tartja meg” – fogalmazott a vendéglátó város, Szeged nevében Kozma József, Szeged Város Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottsága elnöke. Köszöntőjében fölidézte a „kora újkor” időszakát, a szegedi boszorkánypereket, a felvilágosodást megelőző időszakot. A korhoz kötődő friss élményeként mesélte, hogy Balogh Elemér, az SZTE ÁJTK professzora Szeged város díszpolgáraként az előző napokban a Somogyi-könyvtár felkérésére „fogadott örökbe” egy olyan kiadványt, amely e sötét korszak boszorkányperei kézikönyvének tekinthető. A kiadvány által jellemzett kort váltotta a felvilágosodás. „Jó dolgok történtek velünk jeles elmék által. Ez a felvilágosodás” – mondta köszöntőjében Kozma József, aki Szeged közgyűlése és kulturális bizottsága nevében is jó tanácskozást kívánt.


Irodalomtorteneti_konferencia_2015._majus_28_HD
Tudományos konferencia a felvilágosodás előzményeiről - GALÉRIA


„A laborok világának mérhető és kiszámítható világában szocializálódó” kutatóként a jeles reneszánsz konferencia jelentőségeként a sokrétűséget emelte ki Martinek Tamás. Az SZTE közkapcsolati rektorhelyettese a hasznos és haszontalan tudományokról dönteni igyekvők figyelmébe ajánlotta Lovasi András Régi erdő című dalának az üzenetét, némi derültséget is kiváltva. Hangsúlyozta a diverzitás, a sokféleség fontosságát: a felvilágosodás korában a filozófia, a művészetek és a természettudományok kéz a kézben jártak. Ugyanakkor az 1600-as 1700-as évek árnyai – a tudománytalanság, a vallásháborúk – a jelenben is kísértenek. Ezért is időszerűek az irodalom és művelődéstörténet korai évszázadaival foglalkozó kutatások. A rangos konferencia résztvevőinek jó tanácskozást, kellemes szegedi élményeket kívánt.

 

 

A tudóssá nevelődés műhelye


Empatikus, befogadó közegként jellemezte a régi magyar irodalmat kutató szegedi egyetemi műhelyet Szajbély Mihály. Az SZTE BTK dékánja, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetet vezető egyetemi tanár hallgatói élményeit, találkozásait fölidézve érzékeltette, milyen sokat köszönhet a magyar tudomány, a szegedi bölcsészképzés a Keserű Bálint nevéhez kötődő műhelynek.


E baráti és szakmai közösség azóta is nemzetközi összefüggésbe ágyazott munkát végez, kimagasló a forrásfeltáró és forrásközlő kiadói tevékenysége. E „régi magyaros” csapat régi hagyománya, hogy a nagy tekintélyű tudósok mentorálják, kutatói pályára állítják az érdeklődő és tehetséges egyetemi hallgatókat. Szajbély professzor kiemelte: a régi magyar irodalom kutatói előre pillantanak szegedi konferenciájukon is, amihez sok sikert kívánt.

 


Klaniczay-díj a magyar nyomdatörténet kutatójának


Fénypontja a reneszánsz konferenciáknak a Klaniczay-díj átadása. A szegedi tanácskozáson Jankovics József (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet) méltatta meleg szavakkal V. Ecsedy Judit munkásságát, azon belül is a XVII. század előtti magyar könyvkiadás magyar enciklopédiája összeállításához szükséges kutatásaiért. Ezzel ugyanis a magyarságtudomány jelentős ágazatává tette a nyomdászatot, létrehozta az új magyar nyomdatörténetet. Példaként említette, hogy a régi magyar könyveket kutatva 1838 illusztrációt, 1468 iniciálét, 447 „nyomdai cifrát”, 32 kottát, 938 betűtípust írt le a kutatónő.


V. Ecsedy Judit teljesítményét Klaniczay-díjjal ismérte el az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet és a Magyarságtudományi Társaság.


A díj névadójára úgy emlékezett a díjazott, mint aki bátorította őt a nyomdatörténeti kutatásra. A régi magyarországi nyomtatványok számbavételével több mint egy évtizeden át foglakozó V. Ecsedy Judit köszönetet mondott kutatótársainak és a munkájukat segítő bibliotékáknak. Kifejezte reményét, hogy a nyomdatörténetben elért eredményeiket hasznosítani tudja a művészettörténet, a néprajz és a kultúra sok összefonódó ága.

 

 

Mának szóló 18. századi irodalom


A Magyarországi gondolkodók, 18. század, Bölcsészettudományok II. kötetét rendkívüli élvezettel és élvezetesen mutatta be Szörényi László. A Szegedi Tudományegyetemhez ezer szállal kötődő irodalomtörténész dicsérte a válogatást és szerkesztést végző Lengyel Réka és Tüskés Gábor munkáját.


Szörényi László több olyan műből is idézett, amelyet keretbe foglal a Magyar Remekírók sorozat új kötete.


Fölvillant a hallgatóság előtt a Rákóczi-szabadságharx idejéből Forgách Simon alakja, akiről Szörényi László a kezében tartott és általa bemutatott vaskos kötetből tanulta meg, hogy a fejedelem igazságtalanul zárta börtönbe.


„Ma is használható szövegként” ajánlotta figyelmünkbe a „jó stílusú” Újfalusi Judit, a különös apáca írását.


Mi értelme a humaniorumnak? Végső soron mi a haszna a szépművészetnek, a jó ízlésnek? – kérdezte az irodalomtörténész. Válaszként Szerdahelyi György Alajos esztétikai írásából olvasott fel részleteket. A bölcsészettudományok jelentőségét ma vitatók számára is eligazítást adnak az 1740-1808 között élő filozófiai író sorai: a humaniorák szépségre, csiszoltabb emberségre nevelnek.


E gondolatok jegyében vitatták meg a szegedi konferencia résztvevői: az 1650 és 1750 közötti száz évben az erdélyi és magyarországi vallásos gondolkodás miként járult hozzá az összeurópai jelenséghez, a felvilágosodáshoz.


SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Herner Donát

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

„Végül is, mesélte O., mint mindig, ha orosz téma merült fel, (…) az orosz mesék végtelen répája, az orosz mítosz centrális metaforája, illetve hát Tolsztoj és Gogol végtelenjének ügyében is ruszista barátnőjéhez, Szőke Katalinhoz fordult” (Tolnai Ottó: A répa. Nádler-képek mentén)