Nyelv, ideológia és média – kétnapos konferencia az egyetemen

Jubilál a Nyelv, Ideológia, Média – interdiszciplináris genderkonferencia: idén tizedszer rendezik meg a tanácskozást, amelynek a Szegedi Tudományegyetem ad helyet.

A tanácskozás a feminista kutatás és oktatás távlatainak témaköreit feszegeti, górcső alá véve a hazai jellegzetességeket. A 10. Nyelv, Ideológia, Média: Interdiszciplináris gender konferenciát 2014. szeptember 19-én és 20-án rendezik meg az egyetem bölcsészkarának konferenciatermében. A rendezvény a kulturális reprezentációk, a nyelvhasználat, a különféle társadalmi gyakorlatok és az ideológia, illetve a hatalom viszonyát gender és szexualitás szempontjából vizsgálja.

A konferenciát – amelynek programja itt olvasható – a TNT, a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportja szervezi. A kulturális reprezentációk, a nyelvhasználat, a különféle társadalmi gyakorlatok és az ideológia, illetve a hatalom viszonyát gender és szexualitás szempontjából vizsgáló rendezvény számos, igen izgalmas előadást tartalmaz, amelyek absztraktjait már feltöltötték az esemény honlapjára.

Az előadások ebben az évben a feminista kutatás és oktatás távlatait vizsgálják az egyes tudományterületek sajátos nézőpontjából. A szervezők szándéka szerint a tíz év lehetővé teszi, hogy egyszerre legyen a konferencia a számvetés és kitekintés tere, egyben alkalom a lehetséges kutatási irányok és intézményesülési stratégiák átgondolására. E kettősség jegyében várják a különböző humán- és társadalomtudomány területéről érkező előadásokat.

A tudományos tanácskozáson több oktató is képviseli a szegedi universitast, Misits Éva például Szexualitások: tovább az inkluzivitás útján című előadásában a társadalmi nem és szexualitás terén a feminista kutatások eredményeit figyelembe véve, de azokat kibővítve irányítja rá a figyelmet bizonyos alternatív szexualitásokra – úgy mint a biszexualitás, demiszexualitás, aszexualitás stb. –, valamint ezek társadalmi megítélésére, illetve arra, hogy bizonyos metanarratívák, metadiszkurzusuk miképpen lehetetlenítik el, illetve teszik láthatatlanná ezeket a szexualitásokat és az azokkal azonosulókat.

Sándor Klára A cuncimókusság legitimitása című előadásában azt vizsgálja: hogyan használja a magyar média a gügyögést (például cici, popsi, pofi, poci) a női testről való beszédben, s egyben a nők beszédének részévé téve olyan esetekben, amikor egyébként a szégyenlősségnek a legkisebb jelét sem tapasztaljuk, azaz a mellnagyobbító műtétekről, alakformálásról, plasztikai sebészeti beavatkozásról szóló beszámolókban, s hogy ez a gügyögés a szexualitás nyílt megjelenítésének eufemizálásán túl e cselekvéseket hogyan legitimálja, s hogyan erősíti meg a nők infantilizálását.

Antoni Rita a Feministák Egyesületének szegedi fiókja címmel a magyar feminista megmozdulások fragmentált történetének összeillesztéséhez kíván hozzájárulni.

Hódosy Annamária Ökofeminizmus és filmértelmezés címmel mutatja be az ökofeminizmust, amely a tudományközötti teret igyekszik belakni.

Kérchy Anna két előadással is jelentkezik: a Lilita, a kishúgunk című prezentációban a kislány test ábrázolhatatlanságát járja körbe női szemmel. Másik előadásában (Melankólia, sizofrénia, nimfománia) Lars von Trier legutóbbi trilógiájának – az Antikrisztusnak (2009), a Melankóliának (2011) és a Nimfomániás 1-2-nek (2013) – női figuráit mint a dán rendező dekonstruktív (anti)esztétikájának allegorikus figuráit elemzi.

 

 SZTEinfo