Szabadegyetem - Szeged: „Boldog békeidők”

A Szabadegyetem – Szeged 2014. november 12-i alkalmán az Osztrák-Magyar Monarchia történetéről hallhattak előadást az érdeklődők Marjanucz László, az SZTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető docensének előadásában a TIK kongresszusi termében.

– A kiegyezéstől az I. világháború kirobbanásáig tartó közel 50 év a békés, nyugodt építőmunka korszaka volt, amelyben a személyes boldogulás esélyei is javultak tudtuk meg Marjanucz Lászlótól. Az osztrák-magyar kiegyezés során létrehozott duális állam megalakulása kölcsönösen hasznos volt mindkét fél számára. Az 1848 utáni években elvesztett háborúk eredményeképpen a Habsburg Birodalom befolyása jelentősen csökkent a térségben, ezért szüksége volt pozíciójának megerősítésében a magyarsággal való kiegyezésre. Ennek érdekében Ferenc József hajlandó volt felhagyni azon törekvésével, hogy a magyar területeket beolvassza birodalmába. Így jött létre Ciszlajtániából (Osztrák Császárság) és Transzlajtániából (Magyar Királyság) 1867-ben az Osztrák-Magyar Monarchia.

A kohéziót erősítő folyamatok közül az előadó kiemelte a piaci integrációt létrehozó közös piac intézményét, mely lehetőséget adott a Monarchia elmaradott területeinek felzárkózására. Ezt bizonyítja, hogy a magyar pénzügyi és anyagi teljesítőképességének erősödésével arányosan, 30 százalékról 38 százalékra nőtt a Magyarország által a kincstárba fizetett kvóta aránya. A belső piac jelentős mértékű növekedése azt eredményezte, hogy Európa harmadik legdinamikusabban fejlődő államává vált az Osztrák-Magyar Monarchia. Az ipari fejlődés az exportcikkek átalakulásában is tetten érhető, hiszen a külkereskedelemben a nyerstermékekkel szemben növekedett az ipari termékek aránya.

Az előadás második felében békés fejlődést beárnyékoló dezintegratív tendenciákat ismerhette meg a hallgatóság, melyek végül a Monarchia felbomlását eredményezték. Ezek közül a legjelentősebb a nemzetiségi kérdés volt, hiszen a nagyarányú nemzetiségi népesség ambícióit nem elégítette ki az 1868-ban létrehozott nemzetiségi törvény. Kulturális, etnikai, nyelvi szempontból igen sok kedvezményt kaptak, azonban sem egyenrangú politikai státuszban, sem megyei szintű autonómiában nem részesültek a nemzetiségek. Az elégedetlenséget csak növelte az a tendencia, hogy a közgondolkodásban, majd a kormánypolitikában is elterjedt az a nézet, hogy a nemzetiségek asszimilálhatóak, és szükség van a magyar nemzeti állam megteremtésére. Ez a törekvés amellett, hogy eredménytelennek bizonyult, a Monarchia európai megítélését is rontotta.

A háborúba való belépés okainak gyökerei a balkáni konfliktusban keresendők – magyarázta Marjanucz László. A balkáni török uralom elleni nemzeti fellépéseket mindaddig támogatta az Osztrák-Magyar Monarchia, amíg ki nem derült, hogy ezeket a felkeléseket az Orosz Birodalom pártfogolja, amely ebben az időszakban már a Monarchia területi integritását is veszélyeztette. Miután a balkáni népek a 20. század eleji háborúkban orosz segítséggel legyőzték a törököket, és ezzel megváltozott a status quo, ezért az Osztrák-Magyar Monarchia szükségesnek látta életképességének bizonyítását. Ennek érdekében, a szarajevói merényletet követően Németország szövetségeseként vett részt az I. világháborúban.

Az antant kimeríthetetlen anyagi és személyi erőforrásainak köszönhetően legyőzte a központi hatalmakat. Németországot szövetségesén, az Osztrák-Magyar Monarchián keresztül próbálták gyengíteni, kihasználva annak gyengepontját. Az antant felkarolta a nemzetiségek állami törekvéseit, és a háborút lezáró békediktátumok aláírásával létrehozták Csehszlovákiát, a délszláv államot és Lengyelországot, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlását jelentette – ismertette a folyamatot a történész.


SZTEinfo - Németh Klára

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

„Végül is, mesélte O., mint mindig, ha orosz téma merült fel, (…) az orosz mesék végtelen répája, az orosz mítosz centrális metaforája, illetve hát Tolsztoj és Gogol végtelenjének ügyében is ruszista barátnőjéhez, Szőke Katalinhoz fordult” (Tolnai Ottó: A répa. Nádler-képek mentén)