„Merénylettől a háborúig” – konferencia a SZAB-ban

2014. november 27-én a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában tartotta meg az SZTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke a „Merénylettől a háborúig” című konferenciáját, melyen számos első világháborúval foglalkozó kutató eredményeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Marjanucz László tanszékvezető docens azzal nyitotta meg a konferenciát, az előadás-sorozat célja, hogy több szempontból is megismerhessük Magyarország külső és belső helyzetét az első világháború kirobbanásának idején. A konferencia első részében az egyház világába kaphattunk betekintést a tanszék oktatóitól, először Zakar Péter a tábori lelkészek szerepéről beszélt, majd Giczi Zsolt a Magyar Evangélikus Egyház háborúra vonatkozó reakcióit fejtette ki. A két előadás alapján levonható az a következtetés, hogy az egyházak fő feladata a belső nehézségeik megoldása mellett a katonák lelkesítése, harci moráljának fenntartása volt.

Ezután Molnár Tibor, a Zentai Levéltár igazgatóhelyettese részletesen mutatta be a Monarchia déli vármegyéiben 1914 nyarán kialakult helyzetet. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után egyfajta szerbellenes hangulat alakult ki Szarajevóban és a térség más területein is, azonban a magyarországi szerbek ellen nem történtek ilyen atrocitások és nem is volt szükség intézkedésre magyar részről. Molnár Tibor azzal magyarázta ezt, hogy a magyar területeken élő szerbeknek nem volt közük sem a merénylethez, sem a merénylőhöz, Gavrilo Principhez, és a miniszterelnök, Tisza István is a szerbek lojalitásáról, a magyar szerb nemzetiség elleni gyanú megalapozatlanságáról beszélt a parlamentben. Habár a kutatások szerint 1918-ig nem jelentkezett elszakadási törekvés a szerb nemzetiség részéről, már a háború kezdetén ambivalens mentalitás jellemezte a magatartásukat, hiszen szerb összeesküvések lepleződtek le, illetve csatlakoztak az Osztrák–Magyar Monarchia-ellenes gazdasági bojkotthoz is – magyarázta Molnár Tibor.

Pollmann Ferenc hadtörténész egy gyakran idézett „a haditerv érvényessége az első puskalövésig tart” mondás jegyében folytatta az előadás-sorozatot. A hadtörténész a kezdeti tervezési, stratégiai problémák miatt állítja azt, hogy már a háború kitörésének évében több szempontból is eldőlt annak kimenetele, hiszen jelentős diplomáciai nehézséggel is szembe kellett néznie a Szerbia ellen hadba lépő Monarchiának. Ez a háború földrajzi okok miatt Oroszországgal való háborút is jelentett, így tehát már kétfrontos háborúval kellett számolnia a Monarchia haderejének vezérkari főnökének. Ennek megfelelően Conrad von Hötzendorf egy rugalmas felvonultatási tervet dolgozott ki, amely Pollmann Ferenc szerint már magában hordozta a kudarc csíráját, hiszen amikor a tervnek és szükségnek megfelelően az orosz frontra próbálták átszervezni a haderő egy részét, már a hadosztályok átszállítása is nehézségekbe ütközött.

Végül a tanszék adjunktusa, Szabó Pál Csaba ismertette a magyar nemzetpolitika első világháborús nehézségeivel foglalkozó kutatásait. Az előadó szerint a legfontosabb kihívást az érdekképviseletek megváltozása és a külpolitikai vonatkozású nemzetiségi kérdések megjelenése jelentette. Szabó Pál Csaba szerint a passzív állapot helytelen kifejezés a korábbi, 19. századi nemzetiségi hangulat illusztrálására, inkább albán típusú szeparatista szemléletnek nevezi, hiszen ezek a közösségek nemhogy nem foglalkoztak a magyar alkotmányos politikával, de egyenesen tagadták azt. A nemzetiségeknek a századelőn azonban új politikai törekvéseik jelentek meg leginkább a képviselet a nyelvhasználat tekintetében, ezért nemzetiségi programmal elindultak a választásokon – tudtuk meg. A nemzetiségi politika elutasította az 1968-as nemzetiségi, nemzeti egyházi és iskolai törvényt. A leghevesebb viták a szerb és a román kisebbségekkel alakultak ki, melyet Tisza István gesztusokon alapuló tárgyalásokkal igyekezett enyhíteni. A Partiumban folytatott titkos tárgyalásokat a visszalépés után a románok nyilvánosságra hozták, amely újabb konfliktust eredményezett. A debreceni görög katolikus püspök elleni román bombamerénylet, illetve az orosz és román külügyminiszter közös erdélyi útja is ennek a konfliktusnak a bizonyítékai – állítja Szabó Pál Csaba.

Marjanucz László szerint a konferencia sikeresnek bizonyult, hiszen a kutatásokon alapuló tényekkel, véleményekkel és szempontokkal gyarapodott a tudásunk a tárgyalt időszak eseményeiről.

 

SZTEinfo – Németh Klára

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

„Végül is, mesélte O., mint mindig, ha orosz téma merült fel, (…) az orosz mesék végtelen répája, az orosz mítosz centrális metaforája, illetve hát Tolsztoj és Gogol végtelenjének ügyében is ruszista barátnőjéhez, Szőke Katalinhoz fordult” (Tolnai Ottó: A répa. Nádler-képek mentén)