A tanszék története


nyito_head_ujAz 1872-ben Kolozsváron alapított Ferencz József Tudományegyetem - a kényszerítő politikai körülmények hatására - 1921 őszén Szegeden nyitotta meg kapuit. Az áttelepülést követően az egyetem Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Karán a Filozófiai Intézet vezetésére Bartók György kapott megbízást, aki korábban Kolozsváron Böhm Károly tanítványi köréhez tartozott ('Kolozsvári Iskola'), s aki ekkorra már neves filozófusnak számított. Bartók egészen 1940. október 19-ig, az egyetem kolozsvári visszatelepülésig, mint 'nyilvános rendes egyetemi tanár' vezette az Intézetet, s emellett több egyetemi (pl. dékáni) funkciót is betöltött. A neokantiánis szellemiségű Bartók szinte egyszemélyben határozta meg a szegedi filozófiaoktatás minőségét és irányultságát. (Leckekönyve tanúsága szerint József Attila is több szemeszteren át hallgatta előadásait.) Bartók elismert személyisége volt a hazai filozófiai, tudományos életnek, amit MTA levelező tagsága is bizonyít. Szerkesztésében 1936 és 1944 között Szegeden (és Kolozsváron) Szellem és Élet címen filozófiai folyóirat jelent meg.

Az egyetem 1940 őszén bekövetkező kolozsvári visszatelepülését követően a Filozófiai Intézet vezetését 1940 október 19-től 1948 január 31-ig a kiváló filozófiatörténész és Arisztotelész-forditó, az antik bölcseletet elismert szakértője, Halasy-Nagy József professzor vette át, mint 'nyilvános rendes egyetemi tanár'. Halasy-Nagy emellett prodékán és dékán, illetve az egyetem delegáltjaként felsőházi képviselő is volt egyben.

Az 1921 és 1948-as évek között Bartók György és Halasy-Nagy József mellett, különféle (főként magántanári) minőségben rendszeresen tartott filozófiai jellegű stúdiumokat többek között Joó Tibor, (Kibédy) Varga Sándor, Újszászy Kálmán, Baránszky Jób László és Bognár Cecil. (A Filozófiai Intézet keretein kivül, a Jogi- és Államtudományi Karon ugyancsak kiváló professzorok tartottak jogfilozófiai, politikafilozófiai, társadalom- és államelméleti jellegű stúdiumokat, így például Moór Gyula, Horvát Barna és Bibó István.)

1948 után az Intézet életében zavaros évek következtek. Régi nagyhírű professzorok kerültek háttérbe, vagy hallgattak el, így például Halasy-Nagy Józsefet kényszernyugdíjazták. A változások a legérzékenyebben a marxista-leninista ideológia által közvetlenül befolyásolt karokat és tanszékeket érintették. A szervezeti átalakítások eredményeként az 1948 és 1951 között még formálisan önálló Filozófiai Intézet 1952 és 1959 között a Marxizmus-Leninizmus Tanszék Filozófiai Szakcsoportjaként működött tovább, majd 1959-től 1990-ig a Marxizmus-Leninizmus Tanszékcsoport Filozófia Tanszékeként. Ezekben az évtizedekben Kalocsai Dezső és Horuczi László professzorok irányították a tanszék munkáját.

A nyolcvanas években az ideológiai követelmények lazulásával előtérbe kerültek a hagyományos értelemben vett filozófiatörténeti kutatások, illetve a fontosabb filozófiai diszciplínák (logika, ismeretelmélet, etika, történetfilozófia. stb.) művelése és kutatása. Ennek eredményeként lassan kezdett kialakulni a tanszék új profilja. A tanszék vezetését 1989-ben Csejtei Dezső vette át. Vezetésével felerősödött a tanszéken belül már korábban megkezdődött folyamat: a tradicionális értelemben vett filozofálás. A kilencvenes években egyre határozottabban kirajzolódtak az immáron ölálló filozófia szakos képzés igényeit is szolgáló tanszéki kutatási főirányok. A szakma elismert művelői közül vendégoktatókat is alkalmazott a tanszék. Így például több szemeszteren át vállalt vendégoktatói feladatokat Vajda Mihály professzor és Heller Ágnes akadémikus.

A tanszék jelenét az ezredforduló utáni éveket követően a 'bolognai folyamat' által támasztott követelmények, illetve az ennek nyomán kialakuló új képzési struktúra (BA, MA, PhD) határozzák meg.