Révész László

Dombóváron születtem 1960. április 19-én. Felsőfokú tanulmányaimat a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem magyar-történelem szakon és régészeti speciális képzés keretein belül 1979-1984 között. 1984-1994 között a miskolci Herman Ottó Múzeumban dolgoztam régészként majd megyei múzeumigazgató helyettesként. 1994-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Főosztályának tudományos főmunkatársa, 1995-től pedig főosztályvezetője voltam. Jelenleg az intézmény félállású tudományos főmunkatársa vagyok. A 2004-2007 közötti időszakra elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási ösztöndíját, amelynek lejártával tevékenységemet Bolyai-plakettel ismerték el.

Másfél évtizede részt veszek a felsőoktatásban is. 1992-1995 között másodállású adjunktusként oktattam a Miskolci Egyetem Történeti és Művelődéstörténeti Tanszékén, előadásokat tartottam, ill. szemináriumokat vezettem a magyar őstörténet, honfoglalás és államalapítás koráról, ill. a Kárpát-medence 1-13. századi történetéről. 1994-2008 között óraadóként oktatom az ELTE BTK Régészeti Intézetének hallgatóit honfoglalás kori anyagismeretre, vezetem a hozzám jelentkezők szakmai gyakorlatát, ill. témavezetőként közreműködtem szakdolgozataik és PhD disszertációik megírásánál.

Kutatási területem a magyar honfoglalás és államalapítás kora. Jelentősebb ásatásaim e korszak temetőinek feltárására és feldolgozására irányulnak. 1986-90 között Karoson feltártam a Kárpát-medence mindmáig leggazdagabb 10. századi temetőit, melyek társadalomtörténeti elemzést is adó összefoglalását 1994-ben megvédett kandidátusi disszertációmban végeztem el. A magyar honfoglalás és államalapítás korának régészeti kutatásában két alapvető teendő elvégzését tartom fontosnak: 1. Mikroregionális elemzések elkészítését és ezek eredményeinek ismeretében összegezni kell a korszak társadalmi, gazdasági és kulturális változásairól rendelkezésünkre álló ismereteket. E munkára vállalkoztam a Szentágothai János Tapasztalt Kutatói Ösztöndíj elnyerése

során, 2013-2014-ben. 2. Ennek előmunkálataként azonban el kellett kezdeni a korszak leletanyagának közzétételét, amelynek megszervezését az MTA Régészeti Bizottsága felkérésére (1995) Kovács László kollégámmal (MTA Régészeti Intézete) magunkra vállaltuk. Ennek eredményeként egy leletközlő monográfiasorozatban 1996-tól nyolc kötetet adtunk ki, s további négy kézirata már elkészült vagy folyamatban van. Mivel a kötetek kiadásához semmiféle anyagi eszköz nem áll a rendelkezésünkre, a szerzők munkájának a megszervezése mellett a kiadáshoz szükséges anyagiak pályázatok útján való előteremtéséről is magunk voltunk és vagyunk kénytelenek gondoskodni. Ezt elősegítette hét elnyert OTKA kutatási, ill. publikációs pályázat elnyerése.

Elsőrendű fontosságúnak tartom e kutatások bekapcsolását a nemzetközi tudományos- és közéletbe. A nemzetközi konferenciákon túl ezért bekapcsolódtam két nemzetközi kutatási projektbe. Gnadendorf-projekt (2002-2006): Az alsó-ausztriai Gnadendorf község területén talált gazdag ifjú sírjának feldolgozására a bécsi egyetem Régészeti Intézete, a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum, az MTA Régészeti Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum közösen hozott létre kutatócsoportot, melynek feladata a leletanyag minél sokrétűbb elemzése volt. A 2006-ban megjelent tanulmánykötetben a sír leletanyagának régészeti vizsgálatát végeztem el, ill. áttekintettem a lelőhely tágabb környékének történetét, a nyugati magyar szállásterület, gyepü- és befolyási övezet kérdését a történeti és régészeti források alapján. Erre épült (a korábbi résztvevők mellett a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének a bevonásával) 2007-től a „Reiternomaden-Burgenbauer” projekt, mely a 10. század régészeti leletanyagának multidiszciplináris kutatását és kapcsolatrendszerének felderítését célozza.

Mindezek mellett időközben elhunyt munkatársaim és mestereim, Dienes István és Szabó János Győző hagyatékát és ásatási leleteit kellett rendeznem és feldolgoznom. Ennek eredményeként elkészült monográfiámban (Heves megye 10-11. századi temetői) a leletanyag közzétételén és elemzésén túl szembesítettem a történeti kutatások eredményeit és hipotéziseit a régészeti leletanyaggal.

A magyarságról kialakult, gyakran egyoldalú és bántó toposzok feloldását kulturális emlékeink minél szélesebb körű bemutatásával küszöbölhetjük ki. Ennek jegyében vállaltam részt nagy nemzetközi kiállítások készítésében. Munkatársaimmal együtt összeállítottam azt a nagyszabású, a 10. század legjelentősebb leleteit bemutató tárlatot (Őseinket felhozád… A honfoglaló magyarság) és a hozzá kapcsolódó katalógust, amelyet 1995-97-ben Magyarországon (Miskolc, Budapest, Nyíregyháza) majd 1998-2000 között Európa nagy múzeumaiban (Bologna, Milánó, Caen, Toulouse, Turku, Madrid) mutattunk be. A kiállítást készítő munkacsoport irányítása az én feladatom volt, csakúgy, mint a brüsszeli Europália magyar éve (1999) központi történeti és kultúrtörténeti kiállításának készítése során (Hungaria regia). 2000-2002 között német, lengyel, cseh, szlovák és magyar múzeumok és kutatóintézetek együttműködésével készült el az „Európa közepe 1000 körül” c. nagyszabású vándorkiállítás. A Nemzeti Kulturális Örökség miniszterének felkérése révén tagja voltam a kiállítás magyar nemzeti előkészítő csoportjának és vezettem a tárlat elkészítésében részt vevő nemzeti múzeumi munkacsoportot. Ezen kiállítások katalógusaiban a 10-11. századi Kárpát-medence történeti és régészeti kutatásáról készítettem terjedelmes összefoglaló tanulmányokat.

A MNM Középkori Főosztálya időközben útjára indított egy újabb anyagközlő, ill. konferenciakötet sorozatot (Opuscula Hungarica) melynek szintén társ sorozatszerkesztője lettem (munkatárs: Garam Éva, MNM).

2008-ban habilitáltam, majd elnyertem a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke tanszékvezetői megbízatását is, amelyet főállásban jelenleg is betöltök. Oktatási tevékenységem mellett irányításommal sikeresen akkreditáltattuk a szakon az MA-képzést, majd a doktori képzést is. Megindítottuk a Tanszék monográfiasorozatát is, melynek három kötete megjelent.

Számos hazai és több nemzetközi konferencián részt vettem és előadást tartottam, munkatársaimmal együtt négy hazai, ill. nemzetközi konferenciát is megszerveztem. Mindezek mellett közel száz tudományos népszerűsítő előadást tartottam iskolákban, művelődési házakban, kulturális egyesületekben. Rendszeresen szerepelek rádió-és TV-műsorokban, több nagy produkciónak (Kerekek és lépések, Monda és történelem, Nemzeti nagyvizit stb.) résztvevője lehettem.

Tagja vagyok a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Pulszky Ferenc Magyar Múzeumi Egyesületnek, elnökségi tagja voltam (2006-2008) a Magyar Régész Szövetségnek. 2009-től tagja vagyok az MTA Régészeti Bizottságának.

Fontosabb publikációk:

1. A Karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez - Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des oberen Theißgebietes im 10. Jahrhundert. Miskolc 1996, 1-506.
2. Emlékezzetek utatok kezdetére. Régészeti kalandozások a magyar honfoglalás és államalapítás korában. Budapest, 1999, 1-244.
   
3. Karos. (társszerző: Nagy G.) Száz magyar falu könyvesháza. é. n (2000) 1-159.
4. Aranyszántás Balotán. Gazdag honfoglalás kori női sírok Kiskunhalas környékén. Goldenes Ackerfeld in Balota. Reiche Frauengräberaus der Landnahmezeit in der Gemarkung von Kiskunhalas) Budapest-Kiskunhalas 2001, 1-93.
5. Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Heves megyében. Bp. 2008, 1-591.
6. Ungarn im Zeitalter der Landnahme und der Staatsgründung. In: F. Daim (Hrsg), Heldengrab im Niemandsland. Mosaiksteine – Forschungen am Römisch-Germanischen Zentralmuseum Bd. 2. Mainz 2006, 7-14.
7. Reitervölker im Frühmittelalter (társszerzők: Anke, B.- Tivadar, V.) Sonderheft der Zeitschrift „Archäologie in Deutschland”. Stuttgart 2008. pp.110.
8. Adatok Dombóvár magyar honfoglalás és államalapítás kori történetéhez. In: szerk. Papp Norbert, Városunk Dombóvár a kezdetektől napjainkig. Dombóvár 2010. 93-101.
9. Erdély a magyar honfoglalás korában. Szempontok a székelyek betelepedésének kérdéséhez. In: szerk Révész László, A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 3. Szeged 2013, 605-628.

 

Révész László

Kerepes, 2018-01-11

Az előadás tartalma:

Az előadás témája a Kárpát-medence területén feltárt temetők, temetőrészletek felgyűjtése, s annak a vizsgálata, hogy azok sajátosságai alapján milyen regionális csoportok különíthetők el a 10. század elejétől a 12. század első harmadáig. Az a szemléletmód, amely korábban az egyes temetőket egy-egy meghatározott társadalmi réteggel, ill. etnikummal azonosította, módszerében és szemléletében elavult. Ma már egy-egy mikrorégió lelőhelyeinek jellegzetességeire, használati idejének hosszára kell koncentrálnunk, s e munka végén azok összevetésével elvégezni az átfogó elemzést. Így pontosabb képet nyerhetünk a 10–11. századi belső népmozgásokról, társadalmi átalakulásról. A kutatási eredmények rávilágítanak a magyarság és a helyben talált népek viszonyrendszerére, valamint a szomszédos népekkel kialakított kapcsolati zónák problémakörére is. Ezek eredményeként lehetővé válik, hogy a Kárpát-medence 10–11. századi leletanyagát beillesszük az európai történeti folyamatokba.